© Anna Pytel

Krzysztof Kaszewski, filmrendező, geológus és gazdaságpszichológus, akit érdekel a szociológia. Lengyelországban, a wrocławi Ifjúsági Kulturális Központban dolgozik filmes tanárként. Krzysztof a "Természet korlátok nélkül" projekt partnereivel közösen egy mindenki számára hozzáférhető természetfilmet készített.

Milyen tapasztalatokat szerzett a fogyatékossággal élő személyekkel való munka kapcsán?

Egy ideje már audió leírásokat készítek a Lengyel Filmkrónika számára, hogy a látássérült személyek számára is hozzáférhetővé tegyem az anyagokat. Nem könnyű feladat, meg kellett tanulnom, hogyan kell ezt csinálni. Hatalmas szókincset igényel, hogy egy képet másodpercek alatt érthetően és elképzelhető módon írjunk le.

Az Ifjúsági Kulturális Központban végzett mindennapi munkám során találkozom fogyatékos emberekkel is, főként értelmi fogyatékossággal élő személyekkel, akiknek nehézséget okoz a kommunikáció, vagy külföldiekkel, akik a lengyel nyelvet nem ismerik, vagy nem elég jól beszélik. Az óráimon igyekszem a pedagógiai tapasztalataimat és pszichológiai ismereteimet másokkal is megosztani. Részt vettem képzéseken, hogy miként viselkedjünk kognitív zavarokkal, Down-szindrómával vagy autizmussal élő személyekkel.

Dolgoztam együtt társadalmilag kirekesztett emberekkel. Szegény és szétbomló családokból származó fiatalokkal közösen készítettem el a "The Cage" (Ketrec) című filmet, amely a mindennapi életük küzdelmeiről szól. Nemrégiben pedig egy kollégámnak segítettem egy dokumentumfilm elkészítésében, amely olyan embereket mutattunk be, akik a „MONAR” lengyel civil szervezet segítségét veszik igénybe. (A MONAR szervezet célja a kábítószerfüggők, hajléktalanok, HIV-pozitívok stb. segítése). Ehhez kapcsolódóan társadalmi kutatást is végeztem a fiatalok körében az erőszak és a kábítószerfüggőség előfordulása kapcsán.

Lenyűgöző! Forgatott már természetfilmet, akár csak társalkotóként?

Igen, 2011-ben együtt dolgoztam Romuald Mikusekkel az " Owls of Poland " (Lengyelország baglyai) című filmen. Én elsősorban a vágásért voltam felelős, de készítettem néhány felvételt is, és a hangosításban is segédkeztem. A producer a krakkói Ökológiai Kezdeményezéseket Támogató Alapítvány volt. A "Lengyelország baglyai" című filmet az általános iskolás gyerekeknek készítettük, de az egyszerű nyelvezete, az egyszerű magyarázatok és az animációk miatt a film könnyen értelmezhető a fogyatékos emberek, különösen az értelmi fogyatékossággal élő személyek számára is. A filmben hallható hangok megfelelnek a képernyőn látható történéseknek, tökéletesen érzékeltetik a természet hangjait, ami minden néző számára megkönnyíti a film értelmezését.

Több éven át készítettem az Alsó-sziléziai Filmkrónikát. A Lengyel Filmkrónika régi ötletét felhasználva filmsorozatot készítettem a térség fontos eseményeiről.

Legutóbbi projektem a "Milicz-tavak" című rövidfilm, amelyet tavaly forgattam. A film a Barycz-völgy szépségét mutatja minden néző számára hozzáférhető módon.

Hogyan született meg a mindenki számára hozzáférhető film készítésének az ötlete?

Az egyetemi tanulmányaim óta érdekelnek az érzékelési folyamatok, az oktatási rendszerek, valamint a tudás és a készségek átadása. Ezért is kezdtem neki a pszichológiai tanulmányaimnak. Úgy terveztem, hogy a társadalomtudományok területén fogok majd dolgozni. Az élet bár másképp alakult, de a tanulmányaim során szerzett ismereteim segítettek megérteni, hogyan kell az emberek szemléletét formálni. Ezen az úton haladva dolgoztam egy nemzetközi programban is, melynek célja a gyors idegennyelv-tanulás segítése volt. Mindig is érdekeltek a gondolkodási és tanulási folyamatok, ezért az Ifjúsági Kulturális Központban tartott óráimon elsősorban nem azt tanítom meg a résztvevőknek, hogy hogyan tartsák a kamerát, hanem azt, hogy hogyan lehet a nézőket megfogni, hogyan lehet megmutatni nekik a mi látásmódunkat.

Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie a "Milicz-tavak" című film készítése során? Történt bármi meglepő?

A legnagyobb kihívás az volt, hogy egy olyan filmet készítsünk, amely hozzáférhető a különböző fogyatékossággal élő emberek számára.

Azt kérdeztem magamtól, mi lenne, ha a filmet a különböző fogyatékossággal élő emberek, például egy siket és egy vak személy, vagy egy látássérült és egy ép személy együtt nézhetné meg. Külön-külön nézzék meg, vagy kétszer kétféle filmet nézzenek meg? Nem! Mindenkinek együtt kell megnéznie a filmet anélkül, hogy az akadályokat elmélyítenénk, és a kirekesztettség érzését keltenénk.

Már a kezdetektől fogva azt akartam, hogy a film technikai szempontból is könnyen használható legyen, hogy bárki könnyen bekapcsolhassa és elindíthassa. Ezért nem építettem be külön hangleíró funkciót, amely a vak nézők számára ugyan nagyszerű segítség, de az értelmi fogyatékossággal élő személyek számára nem alkalmazható módszer a túl sok szóbeli információ miatt. Ehelyett a filmben a narrátor hangja lassan írja le a képernyőn látható dolgokat, de úgy, hogy ne untassa az ép embereket, akik a fogyatékossággal élő személyekkel így együtt is nézhetik a filmet. A vak emberekkel foglalkozó személyekkel többször konzultáltam, akik megerősítették, hogy ez egy jól alkalmazható módszer.

Ez a film (mint a legtöbb film) az érzékelés két területét alkalmazza: a vizuális és az auditív érzékelést. A megfelelő ingerek használata a kulcs ahhoz, hogy elérjük a látássérült, a hallássérült, az értelmi fogyatékossággal, vagy más korlátozással élő embereket. A használt ingerek úgy épülnek fel, hogy az auditív ingerek a látássérült személyekre, míg a vizuális ingerek a hallássérült emberekre is hatással vannak. Az értelmi fogyatékossággal élő és a mozgássérült emberek mind a vizuális, mind az auditív ingerek révén érzékelik a filmet, mindegyik célcsoport a saját tempójában. Ez a film mindenkinek szól, így a különböző emberek együtt nézhetik meg. A film célja, hogy összekapcsoljon, ne pedig elválasszon.

Milyen további ötletei vannak? Tervezi, hogy a továbbiakban is együtt dolgozik majd a fogyatékossággal élő személyekkel?

Igen, a továbbiakban is szeretném folytatni a hangleírások készítését, melynek során folymatos fejlődésre van szükség. Nagyon specifikus kifejezéseket kell használni, mert a leírás ideje nagyon rövid. Hogyan lehet például 2,5 másodperc alatt leírni valakinek a ruháját úgy, hogy azt egy vak személy el tudja képzelni?

A film egy 2D-s alkotás, de meg kell benne mutatni a háromdimenziós teret, hasonlóan ahhoz, ahogy egy vak személy képzeletben létrehoz egy térbeli térképet.

Hogyan foglalná össze egy mondatban az univerzális filmezés lényegét?

Egyetemes filmkészítés... Hmm, ez jól hangzik. Szerintem az a fontos, hogy meglássuk a  nem látható világot - a körülöttünk élő különböző emberek világát.

Nekem ezt jelenti az egyetemes filmkészítés.

Köszönjük az interjút!

Itt látható egy kép a "Nature without Barriers" projekt keretében készült filmből.